1. A team speciális helyzete neurológiai osztályon

 A neurológiai  betegségek bármelyike minden esetben az egész embert érinti, sőt a család további sorsát is meghatározzák, így a gyógyítás is mindig az ember egészére kell, hogy vonatkozzon, környezetének segítésére is gondolva. Ezért a team munka nálunk a siker kulcskérdése.  

Betegeink, sajnos, dacára minden erőfeszítésünknek, szinte soha sem távoznak ugyanolyan egészségesen mint megbetegedésük előtt, mint egy vakbél operáció, vagy kéztörés után, mert a stroke, cukorbetegség, az afázia, a hemiplégia nem gyógyítható. Állapotukon sokat tudunk javítani, de a tények az orvostudomány mai állása szerint nem megszüntethetők.

“Gyógyítunk ritkán, enyhítünk gyakrabban

Fontosnak tartjuk, hogy a betegeknek a lehető legnagyobb segítséget nyújtsuk, mert a stroke villámcsapásként megváltoztatja életüket, szomatikus, pszichés és szociális szempontból egyaránt. Kiszolgáltatottságukat még fokozza az afázia ténye. A beteg, aki a család gondját tartotta a vállán, most ápolásra, vagy jobb esetben csak segítségre szorul, munkaképessége csökken, ennek függvényében a család gazdasági helyzete is lényegesen romlik, s ezt még tetézi a beszédképtelenség és az ezzel járó fokozottabb indulati reakciók. Úgy éreztük, mindenképpen indokolt tehát, hogy összefogva próbáljuk a beteget az elérhető legmagasabb szintre eljuttatni.

 Ápolási feladatainkat nehezíti az a tény, hogy a betegek sokszor nincsenek tudatuknál, vagy korlátozottan beszámíthatók, ezért munkánkban az együttműködés hangsúlyozottabb. Nagy szerepe van az ápolónőnek, nemcsak a beteg megfigyelésében, hanem  a hozzátartozók megnyugtatásában is, hiszen ők veszik észre leghamarabb a betegnél a legkisebb változásokat is, hogy a bénulást követi-e beszédzavar, vagy a kialakult beszédzavar valóban oldódott-e? A hozzátartozók megnyugtatásában  fontos a szerepük, még akkor is, ha orvosi kérdésekben nem nyújthatnak tájékoztatást, de a hozzátartozókat sokkal jobban megnyugtatja az a tény, hogy jól aludt, egyedül mosakodott, mint a számukra ismeretlen vizsgálati módszerek, gyógyszeres kezelésről kapott tájékoztatók.

  Szemléleti változás kell ahhoz, hogy a beteget és hozzátartozóit egyenrangú félként fontos megnyerni a gyógyítás érdekében. A hozzátartozókban élénken élnek az előítéletek az idegosztállyal szemben. Vidéki kórház lévén, fokozottan meg kell küzdenünk az előítéletekkel is:" az idegosztályon bolondok vannak”. Maguk a betegek sem mentesek ettől az előítélettől, ráadásul most saját bőrükön tapasztalják, hogy beszédképességük csökkenésének arányában környezetük lekezeli őket. Ennek leküzdéséhez nagyon jó eszköz a számítógép.  A gép kezelését hamar elsajátítják a betegek, élvezik, s a hozzátartozók szemébe ezzel óriásira nőnek.

 Demens betegeknél az inzulin beadását csak hozzátartozó segítségével látjuk biztosítottnak. Oktatásnál jelenlétük nélkülözhetetlen. Ezt célozzuk azzal, hogy már a kórházi tartózkodás alatt szeretettel látjuk a foglalkozásokon az érdeklődő hozzátartozókat, és mindent megteszünk, hogy érdeklődő legyen minden hozzátartozó.  A megértett beteg közérzete más, saját energiáját képes mozgósítani a terápiához, így az, eredményesebb. A logopédusnak a pszichológus munkáját is el kell végeznie a terápia folyamán. Gondolni kell, a reziliencia megerősítésére. (Reziliencia tulajdonságok és készségek együttese, melynek segítségével meg tudunk birkózni a nehézségekkel.) a reziliencia fejlesztési területeit feltétlen be kell építeni a terápiába: feltétlen elfogadás, az élet értelmének, feladatainak megkeresése az új körülmények között, önbecsülés az új helyzetben, humor, mellyel mosolygunk fogyatékosságunkon, de nem hagyjuk legyőzni magunkat általa.

 Fontos szerepe van a team munkájában a már kezelt betegek példájának. A gyógyulóban lévő beteg jobban értékeli saját eredményeit, ha látja honnan is indult, a friss betegbe reményt önt a már sokat javult sorstárs példája.

A gyógyszeres kezeléssel párhuzamosan végzett gyakorlatok a betegek személyiségét is fejlesztik, hiszen aktívan részt vehetnek saját gyógyításukban, nem csak várják a segítséget. Ezzel a depresszió kialakulását lehet elkerülni, vagy súlyosságát csökkenteni, sőt gyógyszeres kezeléssel kombinálva teljesen megszüntetni.

 A beteg jövőjével törődő családokban sok fejtörést okoz az, hogy hogyan lesz tovább? Ezen kérdések megoldásában a szociális nővér szerepe óriási, de társadalmi összefogásra van szükség, hogy a szociális háló valóban hálóként működjön.

A megmaradt kézséget, a hozzátartozóknak és a team  résztvevőinek kell felfedezni és fejleszteni, de nem lehet csak az egészségügy keretein belül a problémát kezelni.

Nagyra értékeljük, hogy minden stroke-os betegnek azonnal segítséget tudtunk nyújtani, sőt ma már, az összehangolt segítség eredményeként a kontrollra bejövő régebbi betegeink sorsán is tudtunk változtatni, mert ambuláns kezeléssel állapotukban nagy változást értünk el.

A Társadalombiztosító felé szeretnénk bizonyítani, hogy jó befektetés a nyugdíjasok kezelése is, mert az unokák szempontjából kell nézni a nagyszülők példáját, eredményeit.