5. Összefoglalt következtetések

  •  Minél nagyobb a team, / szakorvosok, ápoló, asszisztensek, gyógytornász, logopédus, család, betegtársak, maga a beteg/ annál jobbak az eredmények
  •   Az osztályon elkezdett napi gyógytornával, amit otthon is folytatnak jobb eredmény érhetõ el, mint a heti kétszeri fizikoterápiára való bejárással, hiszen így a kezelések ideje nõ, a beteg sokkal jobban aktivizálódik, mert a fizikoterápiára való bejárással a gyógyítást teljesen a gyógytornász feladatának tekinti!
  • Diabetes esetén szükségesnek látjuk a demens betegek oktatásához az asszisztens számára külön idõt biztosítani, mert a napi munka mellett ezt csak a vele egy mûszakban dolgozók kárára tudja megtenni különösen igaz ez akkor, ha a földszinten dolgozik és emeleten lévõ beteget kell oktatnia.
  •   WAB teszttel az afáziás betegek állapota objektíven számszerûen is nyomon követhetõ, s fejlõdés a sérüléstõl számított harmadik évben is eredményesen megkezdhetõ, független az életkortól, jó csapatmunka esetén van eredmény.
  •  Betegeink utógondozására, a kórházi szociális nõvér nem tud vállalkozni, önkormányzati feladat kell, hogy legyen.
  •   Az, hogy a népességben egyre több a halmozott rizikófaktorral rendelkezõ ember, ez közismert tény. A betegek segítése mellett a hozzátartozók prevenciója is megtörténik, mivel személyes érintettségük miatt ebben sokkal jobban motiváltak lesznek, mint az átlag népesség
  •  Sajnos az is közismert, hogy a csökkent munkaképességűek elhelyezkedése szinte megoldhatatlan, ezért, együttes feladataink megnõnek és felértékelõdnek a betegség súlyának csökkentésére, és a további szövõdmények megelõzésére, mind a már megbetegedetteknél, mind egészséges környezetükben.