2. A team felállítása

A beteg csak team munkában rehabilitálható, ezt soha egyetlen pillanatra sem szabad elfelejteni!

A team tagjai: orvosok, ápolónők, gyógytornászok, fizikoterápiás asszisztens, logopédus, a család és maga a beteg! A kórteremben, a rehabilitációs osztályon lévő már kezelt betegek is a team tagjai!

ORVOS

EEG és CT

Asszisztens

Feladatuk a pontos diagnózis felállítása, gyógyszeres kezelés beállítása, az állapot változás nyomon követése. A betegséggel kapcsolatos információ adása a team tagjainak.

Ápolónők

A beteg ápolása, az orvos utasításainak betartása, betartatása, a beteg állapot változásainak megfigyelése, jelzése a team tagjai felé. A hozzátartozóknak segítségnyújtás az otthoni ápolási feladatokra való felkészüléshez.

Gyógytornász, fizikoterápiás asszisztens

Mozgás-rehabilitáció végzése, esetleges nyelési problémák esetén a megfelelő stimulálás végzése. Munkájukról a team tagjait tájékoztatni kell.

Logopédus

Beszéd-rehabilitáció, nyelési problémák kezelése, tájékoztatás a teamen belül a munkáról, elért eredményekről.

Beteg

A terápia a beteg tevőleges részvétele nélkül elképzelhetetlen

Betegtársak

A kórterem betegei is, de főleg a rehabilitáción, vagy ambulánsan bejáró betegek hiteles példája ad erőt a betegnek a rehabilitáció nehéz és sokszor alig látható eredményt adó munkájához. A már kezelt betegtárs maga is erőt meríthet, látva a megtett utat az új betegnél.


Család, a hozzátartozók

Az ő felkészítésük igen fontos


a, A hozzátartozók felkészítése:

A hozzátartozók rendszerint tele vannak segítőkészséggel, de az aggodalom sokakat teljesen lebénít. Rendszerint eddig semmi kapcsolatuk nem volt sem a kórházzal, sem magáról az agyérkataszrófáról se hallottak soha. A kórházi rend ismertetését el kell végezni a megfelelő tapintattal.

Leggyakoribb problémák a kórházi renddel kapcsolatban:

Ø Bejön az egész család, egyszerre egy időben, és a beteg felett élik társadalmi életüket!

Ø Ruháik alatt fuldoklik a beteg, mert az ágyára teszik a kabátjaikat.

Ø Megtömik a beteget, a tiltakozását nem értve.

Ø Édes szörpöket, Colát itatnak a beteggel, azt a kevés étvágyát is elvéve ezzel, ami van.

Ø Betegtársaktól szerzik be az információkat a beteggel kapcsolatban.

Ø Hozzánemértő, de jó szándékú ápolásuktól a beteg szenved.

Ø Nem tartják be az orvos kéréseit, utasításait.

Ø Idegességükben nem értik meg a kapott felvilágosításokat és röstellik újra megkérdezni.

Vonjuk be a hozzátartozókat a team munkába, hallgassuk meg aggályaikat.

Kérjünk fényképeket a család tagjairól, kérdezzük ki a beteg szokásairól őket.

Ø Szeretett-e énekelni?

Ø Szokott-e imádkozni?

Ø Szokott-e verseket mondani?

Ø Mi érdekli?

Ø Mi a hobby-a?

Ø Mi a foglalkozása?

Ø Jó-e a hallása?

Ø Jó-e a látása?

Ha érdeklődést tapasztalunk, szakirodalmat ajánljunk a hozzátartozóknak:

Cseh Katalin: Élet hemiplégiával, afáziával,

Leel-Össy Lóránt: A megbénult ember

Gyakorlatok az afázia otthoni gyógyításához összeállította Póczos Zsuzsa


b, Kapcsolat-építés a beteggel

Célunk, hogy minden kapcsolatunk örömteli sikerélményhez jutassa a beteget, bármilyen súlyos is az állapota.

Nagyon nehéz kérdés annak eldöntése, mikor lehet elkezdeni a kapcsolatépítést, majd a foglakozásokat. Nagyon fontos a jó kapcsolat, mert ha elsietjük a dolgot, kapcsolatunk még nem olyan szilárd, nem bírja ki a foglakozással szükség szerint jelentkező frusztrációt, sokkal nehezebb lesz visszanyerni a beteg bizalmat, újra kialakítani a kapcsolatot.


Ø Súlyos állapotú beteggel való kapcsolat-építés

A beteget jellemzi: teljes beszédképtelenség, esetleg hangadási képesség hiánya, fizikai gyengeség, inkontinencia, teszttel a beteg nem vizsgálható. A beteg bizalmának megnyerése az első, és legfontosabb feladat.

1. Naponta látogassuk meg a beteget, figyeljük meg, megismer-e, és mikor jelzi? Próbáljuk megfigyelni minek örül, reagál-e egyáltalán a közeledésre?

2. Vegyük észre - mivel tudjuk helyzetét könnyíteni – vizes ruhával lemossuk az arcát, megigazítjuk a párnáját, lepedőjét, adunk egy korty vizet, egyben megnézhetjük van-e nyelési problémája, ha szükséges soron kívüli tisztába tevést kérünk, tehát igyekszünk pozitív élményekhez juttatni a beteget személyünkkel kapcsolatban.

3. Próbáljuk az igen, nem, biztos használatát szemmel, kézzel jelezve kialakítani az együtt töltött idő alatt.

4. Tájékozódjunk, hogy lép kapcsolatba a hozzátartozókkal, segítsük a hozzátartozókat is ebben!

5. A hello köszönési forma kézzel kísérve elég hamar hangot is hoz magával.

6. A hozzátartozóktól bekért képeket nézzük együtt végig a beteggel, a hátlapra írt nevek segítenek bennünket abban, hogy a felidézést segíthessük. Nem vizsgáztatunk, erről meg kell a hozzátartozókat is óvni!

7. Halk szóval nyugtassuk meg, nincs egyedül, itt vannak a családtagjai is, szeretik, hazavárják.

8. Vallásos betegeket igen megnyugtat egy közösen elmondott ima.

9. Zenei érdeklődésű betegek szeretettel fogadják a halk énekeket is.

10. Beszéljünk rövid mondatokban, halkan, de tisztán, érthetően.

11. Ne gondoljuk, hogy a beszédképtelen, beszédet nem értő beteg ebből semmit se profitál!


Ø Kapcsolat-építés középsúlyos állapotú beteggel

A beteget jellemzi: fizikailag jobb állapotban van, felültethető, vagy kiültethető, inkontinenciája már megszűnt, teszttel való vizsgálata megkísérelhető.

1. Célszerű megtanulni, a kiültetés legjobban bevált módját az ápolónőktől, és segítség nélkül elvégezni a foglalkozás kezdetén, s ha a beteg kéri, hogy le akar feküdni már, ne kelljen segítséget hívni a lefektetéshez.

2. A feladatok során figyeljük meg nincs–e a betegnek látótér kiesése!

3. Ha a beteg még hangot se ad, célszerű beszédnélküli logikai feladatokat adni, megfigyelni ismeri-e a színeket. Ha a színeket biztosan felismeri Token teszttel vizsgálható lesz, ami sokat segít a terápia megtervezésénél.

4. Ha a beteg hangot, ad, egy-két szót mond, próbáljuk finoman felmérni a beteg beszédsérülését, a gyakorlatok alatt, úgy, hogy a beteget a lehető legkevesebbet frusztráljuk!


Ø Először az ápolónőket kérdezzük ki, ők mit tapasztaltak e téren a gondozási, ápolási feladatoknál.

Ø Célszerű tárgyakat vinni a beteghez egy tálcán, és ezzel próbálkozni.


A tárgyak 4x4-es csoportban: A tárgyak válogatásának szempontjai:

ne legyenek kapcsolatban egymással,

a beteg számára fontos, gyakorlati tárgyak legyenek

2-3 szótagú szavakat keressünk!

ne legyenek hasonló hangzásúak,

ne kezdődjenek hasonló hanggal


Szócsoportok, melyeket használok:

1, dió, cipő, pohár, olló,

2. bögre, kulcs, szappan, zsebkendő,

3. kanál valamilyen gyümölcs az idénynek megfelelően, óra, gyufa

4. ceruza, villa, papucs, krém


Megfigyeléseinket rögzítsük Csűri Mária szempontjait kiegészítve: szólások, éneket felidézésével.

Ezzel a WAB teszt felvételére készíthetjük fel a beteget, jó támpontot kapunk a terápia tervezéséhez.


5. A kórházban a betegek hamar elveszthetik időbeni tájékozódásukat, ezért célszerű vagy saját papírnaptárt készíteni, vagy bolti naptárt használni e célra. Naponta dolgozzunk a naptárral, ha mást nem, legalább áthúzással jelöljük a már elmúlt napokat.

6. Énekeljünk a betegnek lassan, halkan tekintetükkel biztatva ő is próbálkozzon. Az a szép…, Zsebkendőm.., Alma a fa alatt.. Kis kutya, nagy kutya… Ritka búza ….

7. Próbáljuk a beszédszervi mozgások utánzására rávenni a beteget. Itt a hangadással kísért mozgások könnyítnek sokat. “Néno” “UI” mondás mellett könnyebb az ajakgyakorlat végzése.

8. Ügyesítsük a beszédszerveket szívószállal! Itt megfigyelhetjük, hogy az irányokkal tisztában van-e a beteg.

9. Végezzünk légzési gyakorlatokat! / Szívószállal, gumikesztyű fújatásával. Ha nehéz a szívószál pontos tartása az ajkakkal jó szolgálatot tesz a „plusszos” tubus, nagy átmérője miatt könnyebb az ajkakkal megfogni. Szívesen fújnak sípot is, főleg a még beszédképtelen betegek.

10. Ha nyelési problémái is vannak a betegnek, akkor fokozottabb figyelmet kell fordítani a logopédiai gyakorlatokra. Általában orrszondán folyik a beteg táplálása ilyenkor. A beteg nyálzik, a szájába juttatott folyadékot képtelen megtartani, önállóan képtelen egy kortyot is bevenni a szájába. Nyelvmozgás általában nem figyelhető meg. Nyelési reflex kiváltható, tehát a nyelés orális szakaszával van a probléma.


Ø Kapcsolat-építés enyhébb súlyosságú beteggel

A beteget jellemzi: beszélni nehezen beszél, enyhén érintett az arcizma, szája félre áll, ezért kissé nehezen nyel. „Jó” kezével is ügyetlen, nehezen látja el magát. Inkontinenciája még fennáll, vagy már megszűnt.

1. Figyeljük meg az arcizom érintettség mértékét. Tanítsuk be a megfelelő gyakorlatokat a korrekcióra.

2. Figyeljük meg nyelését, segítsük az esetleges korrekcióban!

3. Gondoljunk az apraxia oldására!

4. Végezzük el a teszt vizsgálatokat, esetleges demencia kiszűrését, tervezzük meg a terápiát.

5. Feltétlen foglalkozni kell a demens betegekkel is, mert a kórházi tartózkodás sokat ronthat a beteg állapotán!

6. Fontos a hozzátartozókat, és a kórtermi társakat felkészíteni a szeretetteljes bánásmódra a demens betegek esetében!

7. Segíteni kell a hozzátartozókat abban, hogy meglássák a megmaradt értékes személyiség jegyeket, / udvariassági formák, személyi higiénia iránti igény / próbálják ezeket előtérbe helyezni a beteg elfogadásánál.

8. Nehéz elfogadni, hogy a tiszteletben tartott szülő, már nem a régi, inkontinessé vált, lebénult, képtelen a saját nevét megmondani, sokszor ez az elfogadás mércéje a hozzátartozók szemében, fokozott gondoskodást igényel, önálló életvezetése lehetetlenné vált.

9. Még nehezebb a helyzet, ha a beteg fiatal, és keresőképességét vesztette el a betegséggel.

10. Kérjünk segítséget a kórház szociális nővérétől, aki segíti jogszabály ismeretével a családot ebben a nehéz helyzetben. Sajnos a szociális háló nem ad annyi segítséget amennyire valóban szükség lenne!

A kórházi betegeknél annak eldöntése, hogy afáziával állunk-e szemben, vagy általános leépüléssel igen nehéz, ezért minden beteggel, aki nem beszél, kezdjünk el foglalkozni!

Minden megnyilvánulását a betegnek jól figyeljünk meg és jegyezzünk le! Egy hét után a kérdés eldöntése már nem lesz olyan nehéz, ha megfigyeléseink alaposak voltak!