1. Kórház és betegek bemutatása

Kórházunk a Jávorszky Ödön Városi Kórház Vác és környékének hozzávetőlegesen 170 ezer főnyi populációját látja el. Az élet kívánalmainak megfelelően az egyes osztályok aránya, szervezete, állandó fejlődésben van, a betegek minél komplexebb ellátása érdekében, így az idegosztály a komplexebb ellátás miatt neurológiai osztállyá lépett elő, majd stroke-, rehabilitációs-osztállyal bővült.

Az ellátott betegek száma az elmúlt 5 év alatt 100%-al emelkedett. Évente kb. 2000 beteget látunk el, betegek 70%-az akut illetve krónikus stroke beteg.

Osztályunk 1998-ban az európai stroke betegek adatbázisának kialakításában is részt vett.

A stroke betegek ellátásához szükséges alapvetõ diagnosztikus lehetőségek rendelkezésünkre állnak, a speciális /idegsebészeti, érsebészeti/ esetek az országos intézetekbe kerülnek. Osztályunkon hangsúlyt fektetünk a betegek korai rehabilitációjára, értve ez alatt mind a mozgás-rehabilitációt, mind a beszéd-rehabilitációt. E munka közben elengedhetetlenül szükséges mind a beteg, mind a hozzátartozók partnerként való kezelése.

Erre a feladatra nem csak nekünk, hanem a betegnek és a hozzátartozónak is fel kell készülnie, tisztába kell lennie a betegség mibenlétével, gyógyulási esélyeivel.

A rehabilitációs munka döntő része a  kórházban működő rehabilitációs osztályon történik, mely 1995-ben alakult, ma 40 ággyal rehabilitációs szakorvossal működik. Megkönnyíti a betegek állapotának követését, hogy osztályunk orvosai látják el a rehabilitáció ügyeleti szolgálatát, s mint logopédus kezelem a betegeket ott is, így a napi kapcsolat biztosított.

Nem ér véget az orvos- beteg kapcsolat a rehabilitációs osztályról történt elbocsátással, mert ambulanciánkon rendszeresen ellenőrizzük, gondozzuk stroke betegeinket, illetve enyhébb stroke esetekben ambulanter kivizsgálás és ellátás történik.

1994 április 15.-én sikerült pályázat révén a kórháznak annyi pénzhez jutni, hogy mint logopédust alkalmazzanak részmunka időben beszédképtelen betegeik rehabilitációjára. A választás azért esett rám idősebb, ötszakos, vállalkozó szellemű, siketnéma intézeti gyógypedagógusra, mert a logopédiai szolgálatból senki nem vállalta a feladatot. 1996 óta teljes munkaidőben dolgozom, a rehabilitációs osztály betegeit is naponta ellátom.

Kezdetben 1-2 beteg volt csak globális afáziával, így tudásom hiányosságai nem zavarták a munkát, s ahogy jelentkeztek az új feladatok úgy frissítettem fel, gyarapítottam ismereteimet.

2000-ben 1298 alkalommal léptem kapcsolatba beteggel. /99-ben 1241 alkalom volt./

Afázia gyanújával 301 beteg került hozzám 4 beteg hangterápiára.

 / 99.-ben 252/

301 beteg közül 260 alkalommal MMMS+C teszttel egyértelműen meghatározhattam, a demencia tényét és jellemzőjét, míg a többi betegnél további vizsgálatok, foglalkozások voltak szükségesek annak eldöntésére, hogy a beszédsérülés együtt jár-e a kognitív funkciók általános csökkenésével, a demenciával.

44 új beteggel foglalkoztam az év folyamán. Ezek jellemzése:

 NŐK 22FÉRFIAK  22
30 éves korig
2 beteg
1 hangth,
1 koponyasérült
2 beteg
1 hangterápia
1 koponyasérült
30-40 év
2 beteg
1 hangth
1 afázia
 
--
40-60 év
7 beteg
1 hangth
2 dysarthria és nyelésth
4 afázia – 2 esetben a demencia a vezető tünet
10 beteg

4 dysarthria és 2 esetben nyelés th is

6 afázia 3 esetben a demencia a vezető tünet
60 év felett
11 beteg

4 dysarthria nyelés th.-val ebből  1 beteg

7 afázia igen súlyos motoros  sérülési tünetekkel és apraxiával
10 beteg

5 dysarthria nyelés th.-val ebből 2

5 afázia igen súlyos motoros sérülési tünetekkel és apraxiával

Enyhébb esetekben a betegek beszéde a kórházi tartózkodás alatt, vagy később, a rehabilitációs osztályon való tartózkodás ideje alatt, annyira rendeződött, hogy a betegek további kezelést nem láttak szükségesnek.  Kórházi tartózkodás esetén naponta foglakozom a betegekkel.

Ambuláns kezelésre főleg a fiatalabb, és a Váchoz közel lakók járnak. Neurológiai szakrendeléssel együtt dolgozva, a bejárásuk nem jelent számukra anyagi gondot.

1999 óta működtetünk betegklubot is, a Mozgássérültek Egyesületének helységében.  A klub azzal a céllal alakult, hogy „mind magunknak, mind a környezetünknek megmutassuk, hogy betegségünk ellenére élünk, és dolgozunk, hasznos tagjai vagyunk szűkebb és tágabb környezetünknek.”

Eddigi tevékenységünk ismertetése dióhéjban:

1999 őszén vendégül hívtuk Póczos Zsuzsát, aki maga is beteg volt, és rehabilitációjának sikerét egy könyv fordításával, és megjelentetésével bizonyította, mely az Afázia otthoni gyógyítása címmel jelent meg.

Életigenlő szemléletünket tükrözi névválasztásunk is, és eddigi tevékenységünk is. Előadásokat hallgattunk a gyógyszerszedéssel kapcsolatos kérdésekben / influenza, és más betegségek esetén orvosi utasítás nélkül bevehető gyógyszerek: vitaminok, lázcsillapítók /

Ételbemutatókkal egybekötött egészséges életmóddal kapcsolatos kérdésekről beszélgettünk. Gyümölcssaláták, zöldsaláták, házilag készíthető rostos ivólék cukorbetegeknek való változatait kóstolgattuk végig.

Igyekeztünk nem a terápia burkolt formájú meghosszabbításaként működni, de ez nem zárja ki azt, hogy közös tornákat is tartunk, nyelvi játékokat játszunk, örömmel fogadtuk, és fogadjuk a családtagokat is.

2000 őszén, hogy elősegítsük az önszerveződésünket nyitottunk más idegrendszeri betegségekben szenvedők felé is. Sikerült együttműködést kialakítani a Nagymaroson működő Karitász Szolgálattal, így nemcsak a város, de a környék beteginek is fel tudjuk kínálni a klub nyújtotta előnyöket, szükségképen jelentkező elmagányosodásuk oldásához a segítségünket.

Nyitott voltunkat bizonyítja, hogy gondolunk a betegtársakra, ünnepek alkalmából segítjük a kórházi osztályok ünnepélyesebbé tételét régi képeslapokból saját kezűleg készített dekorációkkal. Most folyik egy betegtájékoztató összeállítása a betegek szemszögéből.

Szerveztünk kirándulást szabadban való főzéssel, sőt hangverseny látogatás szervezésén fáradozunk jelenleg, s reménykedünk egy színházi látogatásban is. Nem nagy dolgok ezek, de aki betegsége óta 1-5 éve még a Duna partra se jutott le, azoknak ezek óriási élmények.

Segítséget kaptunk és kapunk a Mozgássérültek Egyesületétől a helységbiztosítás mellett, betegszállítási segítséget, sok hasznos praktikus tanácsot, felvilágosítást a jogokról és kötelességekről egyaránt.

Működésünkről megjelent egy képes riport is a Váci Naplóban.

Sajnos betegeink egészségi állapota labilis, így bár taglétszámunk 30 fő egy-egy alkalommal 5-15 körüli a megjelentek létszáma.